PRÜGY HONLAPJA AKADÁLYMENTES verziója


Település története


Főoldal
Köszöntő
Település története
Földrajzi jellemzők
Önkormányzat
Közös Önkormányzati Hivatal
Közérdekű adatok
Rendeletek
Letölthető nyomtatványok
Statisztikai adatok
Prügyi Móricz Zs. Iskola
Mesevár Óvoda
Egyéb Intézmények
Szolgáltatások
Egyházak
Látnivalók
Vissza az alap oldalhoz


Prügy község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már az őskorban lakott település állt. A Takta csatorna partján 6000 éves kőkori telep nyomait fedezték fel a régészek. A föld mélyéből kőbalták, edénytöredékek, csiszolt csontok kerültek elő.

A Taktaköz falvai - így Prügy is - középkori eredetű. Az Árpád kori oklevelekben Prügymonostora (Prügytelek) néven szerepel. Az Aba nemzetség Bodrog-Keresztury ágához tartozó Prud ispán volt a névadója. Később Pugtelek (1372), Pygh (1437), majd Pugh (1463) néven említik a források. Ebben az időben a Bekényi és a Cseh (14.-15. sz.), majd a Farkas, a Rakamazy és a Parloghy család (15. sz.) a falu birtokosa. A 18. században a Patay, az Almássy és a Meskó családok a község bortokosai. Az 1908-as névrendezés a falu nevét Pthrügyről Prügyre változtatja. Ekkor gróf Széchenyi Wolkenstein Ernő, gróf Szirmai Ottó és Dr. Csobaji Gyula a terület birtokosa.

A település természetes határai (a Takta és a Tisza folyók) mocsaras, lápos környezete miatt a tatárjárás és a törökdúlás idején - a Taktaköz más településeivel együtt - kitűnő rejtekhelyül szolgált a menekülő lakosságnak.

Egy véletlen tűzeset folytán szinte az egész falu leégett (1752), majd járványok tizedelték meg a lakosságot (kolera 1831), később szélvihar (1859) és árvíz (1862) okoz jelentős károkat.

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején nem tesznek említést a területről (néhány jobbágy vett részt a harcokban). A történelem vihara először igazán az első világháború idején és az azt követő román megszálló csapatok jelenlétekor éri el a községet, mely ennek következtében jelentős károkat szenved. Nem kerülte el Prügy a második világháború okozta megpróbáltatásokat sem. 1944 őszén harcok dúltak a falu határában: épületek sérültek meg, pusztultak el.

Az újjáépítés után, 1950-től a községet Szabolcs vármegyétől Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez csatolták.
A lakosság állattartással; árpa, rozs, kender, kukorica, kerti zöldségfélék (híres volt a prügyi torma) termesztésével, háziipari termékek (kosár, szekérkas) és az állattartásból származó termékek (tej, vaj, sajt, túró) értékesítésével, valamint napszámos munkával biztosította megélhetését.

A múlt századtól a szerencsi cukor- és csokoládégyár biztosított állandó munkát a környék lakosainak. Helyben a mezőgazdasági termelőszövetkezet foglalkoztatott nagyszámú munkaerőt. A '70-es évek közepétől a falu dinamikus fejlődésnek indult, melynek eredményeként sok új ház épült. Ekkor a fiatalok is letelepedtek szülőfalujukban, munkahelyet is találva itt.

A rendszerváltás után a helyi és környékbeli munkalehetőségek beszűkülésével növekedett a munkanélküliek száma. E vidéket viszonylagos elzártságánál fogva (vasútvonal hiánya) a fejlődést serkentő hatások is elkerülték.
A jövőbe mutató út a fiatal értelmiségi és szakmunkás társadalmi réteg kiművelése és megtartása megfelelő munkahelyek teremtésével, illetve az idegenforgalom fellendítése az ember által teremtett és a természeti értékek tudatos megőrzése által.